Konferencia 50 éves egységes ingatlan-nyilvántartási rendszerünkről

Ötven éves az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszerünk címmel rendezett konferenciát a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) 2023. november 16-án a BME Általános és Felsőgeodézia Tanszékén. A konferencia előadói között a Lechner Tudásközpont szakemberei is ott voltak. Az eseményről Iván Gyula, a Lechner ingatlan-nyilvántartási vezető szakértője, az MFTTT főtitkár-helyettese a számol be.

Ötven éves az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszerünk, Geodézia – a nemzetgazdaság működésének, működtetésének és fejlődésének alapvető infrastruktúrája címmel tartott konferenciát az MFTTT, azaz a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság a BME Általános és Felsőgeodézia Tanszékén november 16-án. Az esemény fővédnöke dr. György István, a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára volt.

A konferenciát dr. Rózsa Szabolcs, az MFTTT elnökének köszöntője nyitotta meg. Dr. Rózsa Szabolcs elmondta, hogy 50 évvel ezelőtt, nemcsak az egységes ingatlan-nyilvántartás alapjait fektették le, hanem számos előremutató, a mai napig használt geodéziai fejlesztés született, példaként említve többek között a HD-72 geodéziai dátumot, az EOV vetületi rendszer bevezetését, vagy a vízszintes és magassági alappont-hálózatokat. Napjainkban – köszönhetően az új technológiák fejlesztésének, mint az önjáró autók, szenzorok, mesterséges intelligencia – egyre nagyobb szükség lesz a naprakész helyzet-meghatározási adatokra, térképekre, mely a geodézia tudományának rohamos fejlődését hozhatja magával.

A konferencia nyitó-, vitaindító (keynote) előadását dr. Kurucz Mihály az ELTE Állam és Jogtudományi Kar, Agrárjogi Tanszékének egyetemi tanára tartotta az egységes ingatlan-nyilvántartás kialakulásáról, fejlődéséről és jelenlegi állapotáról. Előadásában ismertette az 1973-ban létrejött egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer jogi kialakulását; a telekkönyvi és kataszteri nyilvántartás között fennállt ellentéteket, melyek csak „a szervezeti-hatásköri, eljárási, tartalmi egységesítés esetén voltak kiküszöbölhetők”. A történeti bemutatás után kitért a jelenlegi és a jövőben elektronikus alapú ingatlan-nyilvántartás szabályozási kérdéseire, köztük a bejegyzésre, mely a döntéshozatal végrehajtási aktusa. Véleménye szerint a naprakész ingatlan-nyilvántartástól elvárható, hogy a változások legyenek a kérelem benyújtásával azonnal elbírálhatók a maguk teljes egészében, és át is vezethetők a nyilvántartáson, ez azonban még nem valósult meg.  Az egységes ingatlan-nyilvántartás valódi egysége máig nem teremtődött meg, hiszen a jogászok (ügyvédek) a térképek joghatását nem veszik figyelembe, csak a tulajdoni lapra koncentrálnak.

Dr. Vincze László - az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar, Geoinformatikai Intézetének nyugalmazott főiskolai docense – az elmúlt 50 év egységes ingatlan-nyilvántartási oktatásáról tartott előadást. Az oktatás három területen: földmérő és földrendező; ingatlan-kataszteri és ingatlan-nyilvántartási szervező képzésben történik. A témában több kézikönyvet és egyetemi jegyzetet jelentettek meg. Részt vettek a számítógépesítés utáni oktatásban is (TAKAROS, TAKARNET), valamint különös figyelmet szenteltek a Digitális Alaptérkép (DAT) szabványainak és szabályzatainak oktatására is.

A következő előadást Sándor József, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. kataszteri szakértője tartotta: „Szubjektív villanások az 50 éves egységes ingatlan-nyilvántartásról” címmel.

Sándor József, aki hosszú ideig a Fővárosi Földhivatal kataszteri mérnöke volt, felidézte az 1973-as szabályozás jogi előzményeit a telekkönyvről, illetve a kataszterről. Megemlítette, hogy a Budapest belső kerületeinek kataszteri felmérése a mai napig is a legjobb minőségű, igaz 25 évig tartott. Vázolta, hogy a ’60-as évek végére a telekkönyvi, illetve a kataszteri térképek között olyan feloldhatatlan ellentmondások voltak, hogy szükség volt az egységes ingatlan-nyilvántartás bevezetésére. Érintette a felújított és újfelmért térképek tipikus hibáit is, valamint azt, hogy a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvényt eddig 34-szer módosították, amit a szakmából sokan nem értenek. Előadása végén Sándor József felajánlást tett, hogy az általa digitalizált 1939-ben megjelent „Városmérési utasítást” elérhetővé teszi az MFTTT honlapján.

A program változása miatt a következő előadást Iván Gyula, a Lechner Tudásközpont ingatlan-nyilvántartási vezető szakértője tartotta az egységes ingatlan-nyilvántartás nemzetközi vetületeiről és annak hazai hozzájárulásairól. Előadásában vázolta az egységes ingatlan-nyilvántartás világszintű bevezetését, melyben hazánk a negyedik volt, 1973-ban. Elmondta, hogy a ’90-es évektől kezdve a nemzetközi szakértők is „felfedezték” a magyar rendszert, melyet jobbnak tartottak a sajátjuknál. Ezután a Nemzetközi Földmérő Szövetségben (FIG), elsősorban Osskó András kollégának köszönhetően, ez az ismertség csak fokozódott. Elnöki, majd egy periódusban alelnöki posztot töltöttünk be a FIG Kataszteri és Földügyi Igazgatási Bizottságában – meg kell jegyezni, hogy a FIG az ENSZ és a Világbank legfőbb tanácsadó civilszervezete földügyekben. Aktív és sikeres tevékenységünknek köszönhetően a 2010-es évtizedre a magyar ingatlan-nyilvántartás világhírűvé lett. Ennek köszönhetően a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), a Lechner egyik jogelődje, több együttműködési megállapodást kötött dél-koreai, kínai és vietnami szakmai szervezetekkel.

A következő szekciót dr. Mihály Szabolcs, a FÖMI nyugalmazott főigazgatója, előadása nyitotta meg, melyben a FÖMI szerepét mutatta be az egységes ingatlan-nyilvántartás térinformatikai alapjainak megvalósításában. Hangsúlyozta a közös térbeli referenciaalapok megteremtését – HD-72 geodéziai dátum, EOV vetületi rendszer, vízszintes és magassági alapponthálózatok –, valamint a műholdas helymeghatározási alapú alapadatokat. A FÖMI dolgozta ki az első hazai térinformatikai szabványokat is, mint amilyen a MSZ 7772-1, a digitális alaptérkép fogalmi modellje, melyek alapként szolgáltak a XXI. század első két évtizede kataszteri térképi tevékenységének. Említést tett a FÖMI-ben 1980 óta lezajlott távérzékelési fejlesztésekről, melyek a mai napig alapját képezik napjaink Lechnerben zajló távérzékelési tevékenységének. Előadása végén gratulált az Lechner Tudásközpontnak a Nemzeti Térinformatikai Alaptérkép (NTA) Minőség-Innováció Nemzeti Díjáért.

Doroszlai Tamás a Lechner Tudásközpont Földügyi Osztályának vezetőjének előadását betegsége miatt Iván Gyula prezentálta. Az egységes ingatlan-nyilvántartás informatikai rendszereinek fejlesztését tárgyaló előadás a számítógépes rendszerek fejlődését 1992-től vette sorra, a centrális ingatlan-nyilvántartási rendszertől kezdődően, a Komplex Decentrális Ingatlan-nyilvántartási Rendszeren (KDIR) keresztül, mely a tulajdoni lapi adatok adatbázisba szervezését valósította meg; egészen az ingatlan-nyilvántartási adatok ügyfélkapun át történő szolgáltatásáig (Földhivatal Online). E nagyívű fejlesztési folyamat eredményeként elmondható, hogy az elmúlt 30 évben végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően nem ismert olyan bírósági eljárás, mely az informatikai rendszerek működésének hibájából keletkezett volna. Létrehoztak olyan megoldásokat melyek az elektronikus ügyintézést (pl. fizetés, formanyomtatványok stb.) jelentősen támogatják, azonban mindezek a századforduló technológiáján alapulnak. Ezért szükség van azok megújítására.

A „Geodéziai alapok” című szekció nyitóelőadását dr. Rózsa Szabolcs, a BME Építőmérnöki Karának dékánja, az Általános és Felsőgeodézia Tanszék vezetője tartotta a HD-72 geodéziai dátum létrehozásáról és jelentőségéről. Előadásában vázolta, hogy a HD-72-es geodéziai dátum korszakának egyik legmodernebb forgási ellipszoidját, a GRS67 (Geodetic Reference System 1967) használta, melyet a függővonal-elhajlások kiegyenlítésével illesztettek hazánk területéhez. Azóta természetesen már változtak a körülmények, egyre inkább az egész Földre értelmezett geocentrikus ellipszoidokat használják, sőt egyre inkább előtérbe kerülnek a dinamikus geodéziai dátumok, melyek a jövő megoldásait jelentik a helymeghatározásban.

A szekció következő előadását a Lechner alaphálózati szakfelügyelője, Sebők Tamás tartotta a vízszintes alapponthálózatokról. Előadását a kezdetektől, Mikovinyi Sámueltől indította, aki szerint: „asztronómiai, geometriai, magnetikus és hidrográfiai alapokon kell nyugodniuk.” Előadásában széleskörű áttekintést adott hazánk vízszintes alapponthálózatainak fejlődéséről az 1763-1787 I. katonai felméréstől egészen az új, IV. rendű alapponthálózatig, melynek fejlesztése 1994-ig tartott.

Bige Zoltán Gyula, a Lechner Tudásközpont alaphálózati szakfelügyelője, a jelenkori kéregmozgások vizsgálatáról és az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA) létesítéséről tartott érdekes előadást. Előadásában ismét visszatért a ’70-es évek jelentős geodéziai innovációira, hiszen 1971-ben jelent meg hazánk kéregmozgási térképe. Megemlékezett Joó István professzor úrról (1928-2007), aki a ’70-es évek „geodéziai forradalmát” irányította. Ismertette a kéregmozgás vizsgálati hálózat kialakítását, valamint az EOMA hálózatának kiépítését is.

A konferencia utolsó szekciója a jövőbeni fejlesztésekkel, elképzelésekkel foglalkozott. Ennek első előadását Balla Csilla, a Lechner fotogrammetriai osztályvezetője tartotta a fotogrammetria szerepéről az ingatlan-nyilvántartási térképi alapok megújításában. Színes előadásában ismertette a fotogrammetria és lézerszkennelési (Lidar) technológiák előnyeit, a valódi (tru) ortofotó, illetve a sztereó kiértékelés lehetőségeit a kataszteri térképek felújításában. Kitért a drónos felvételek előnyeire és hátrányaira és kifejtette, a jövő kataszteri térkép felújítási technológiájának a fotogrammetriai megoldásokon kell alapulnia.

Az Integrált Magassági Alapponthálózat (IMMA) fejlesztéséről és jelentőségéről dr. Kenyeres Ambrus a Lechner Tudásközpont Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának vezetője tájékoztatott előadásában. Elmondta, hogy szolgáltatásainkban infrastrukturális elmaradásban vagyunk, mind a GNSS-es szolgáltatások, mind az EOMA újramérése területén. Az EOMA, mint magassági referencia kritikus állapotban van. Kijelentette, Rózsa Szabolcshoz hasonlóan, hogy paradigmaváltás szükséges a geodéziában. A magasság-meghatározáshoz, műholdas támogatás szükséges. Ez nemcsak a GNSS-es támogatást, hanem a radar interferometriai (InSAR) mérések felhasználását is jelenti, azaz egy integrált magassági alapponthálózat létrehozását. Előadása végén ismertette az EOMA 2.0 hálózat tervét is.

A szekció következő előadását Kovács Iván, a Lechner geoinformatikai osztályvezetője tartotta a topográfiáról és a Nemzeti Térinformatikai Alaptérképről (NTA). Előadásában ismertette a történelem folyamán elvégzett különböző topográfiai felméréseket, egészen a IV. katonai felméréstől (1896-1914) az EOTR-es térképfelújításig (1976-1999). Foglalkozott az eredeti, papíralapú térképek különböző digitális átalakításával és adatbázisba szervezésével is. Ezután áttért az NTA ismertetésére, hangsúlyozta, hogy nem topográfiai céllal készült térkép, azonban jelentős szerepet játszik, mint adatintegrátor. Részletesen kitért az NTA szolgáltatásainak megoldásaira, illetve jövőbeli elképzeléseiket is bemutatta.

A konferencia utolsó előadását Varga Norbert, a Tudásközpont alaphálózati és államhatárügyi osztályvezetője tartotta alaphálózataink szerepéről. Ismertette alaphálózataink jogszabályi alapjait, illetve az alappont-hálózatokban karbantartott pontok számát. Végkövetkeztetésként levonható, hogy a jelenlegi helymeghatározási technológiákat figyelembe véve nincs szükség ennyi alappontra. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell szüntetni az alappontokat, hanem azt, hogy jóval kevesebb alappont karbantartására van szükség (szám szerint pl. az EOVA-ban 2 900 db). A magassági alapponthálózat fejlesztésére pedig jó megoldás a Kenyeres Ambrus által felvázolt, dinamikus Integrált Magassági Alapponthálózat.

A konferencián a kiadott programtól eltérően dr. Bráth Mária, dr. Forgács Zoltán és Kaszás Kata előadása betegség miatt elmaradt. Kaszás Kata a Lechner Tudásközpont Fejlesztési és Üzemeltetési Főosztályának vezetője egy elküldött kiadványban adott ismertetést az E ingatlan-nyilvántartás projektről a konferencia hallgatóinak.

A konferencia zárszavát dr. Toronyi Bence, az MFTTT alelnöke tartotta, aki megköszönte a résztvevőknek a részvételt, az előadóknak a felkészülést. Összegezte a konferencián elhangzottakat, a tanulságokat és a jövőbe mutató megoldások létjogosultságát.

A konferencia előadásai az MFTTT honlapján https://www.mfttt.hu/mftttportal/ hamarosan elérhetők lesznek.

Fotó: Rehorovics Gyula / Lechner Tudásközpont